A tudással kapcsolatban manapság nagyon is megoszlanak a vélemények. Már 30 évvel ezelőtt is elhangzott hogy már nincs szükség a polihisztorokra, ugyanakkor bizony ők azok akik igazán ragyognak, s mi szájtátva várjuk, figyeljük minden egyes szavulat!
Hol van az igazság? Valóban csak arra van szükségünk,hogy tudjuk hol vagy hogyan jutunk hozzá bizonyos információkhoz, vagy bizony tartsuk továbbra is értéknek magát a tárgyi tudást és törekedjünk annak megszerzésére?
Az embert az állattól többek között a kombinációs készsége, képessége az összefüggések felismerésére különbözteti meg. Ha jól szétnézünk a világban, bizony egyszerűen különbséget tehetünk az emberként és a nem éppen emberként életüket leélő csoportok között. Sajnos az üzleti világnak és a mindenkori hatalmaknak mindig is érdekében állt az utóbbi csoportok súlyának növelése, hiszen ezek befolyásolása lényegesen egyszerűbb és olcsóbb mint a tájékozottabbaké, kételkedőbbeké.
Módszerek, melyek sikert ígérnek.
Agykontroll. Pozitív gondolkodás. Kitartás. Célok megfogalmazása és követése. Biztos sikert ígérő értékesítési formulák. Hangzatos előadások megtartása. Csinos öltöny, drága karóra. És még sorolhatnám a gyors siker kulcsát, kulcs-csomóját. Lehet ezeket az eszközöket megtanulni, alkalmazni, velük sikeressé válni. Az igazi ragyogást mégis az fogja elérni, aki ezeket a módszereket egy valósan létező tudásbázisra, kultúrális háttére építi fel.
Nagy előnye az Európai gondolkodó embernek hogy hozzá az amerikai hatalmas és villámgyors sikereket ígérő jolly joker módszerek úgy jutnak el, hogy az alapműveltséget és kultúrát már magába szívta az anyatejjel és az alap oktatásban. Van mire ráépíteni a siker módszertanát. Mert ugye egy üres lufi könnyen kipukkanhat, ha túl nagy nyomásnak tesszük ki. Hány szerencsételen ügynök ügyködik az Egyesült Államokban épp csak megteremtve magának a napi betevőt? Kik lettek azok az ügynökök akik siker-történeteit olvashatjuk száz és száz "Hogyan legyünk sikeresek" tipusú kalauzban? Valószínűleg azok, akik nem csupán az üres lufira és néhány jótanácsra építettek.
Ezért tekintem akkora veszélynek az oktatási rendszer minőségének és a kultúra fontosságának csökkenését Magyarországon, de Európa más országaiban is. A nagyszülők csóválják a fejüket, a szülők tanácstalanok, a diákok meg ott bújnak ki a kötelezettségeik alól, ahol csak tudnak. Ki mondja meg nekik, hogy FONTOS hogy tanuljanak? Hogy fontos hogy ismerjék a verseket, a regényeket, a magyar nyelvet?
Az a szülő, aki anno megtanulta és nem tudta pénzre váltani? Vagy az, aki nem nyitott soha ki egy verses kötetet de bizony ez nem is hiányzott a többszáz milliója megszerzésében? Esetleg a médiától várjuk?
Vannak próbálkozások, úgy tűnik a kvizjátékoknak még van létjogosultsága a diákok körében, persze csakis internetes alapon. Minden más régimódi. Ezen a szálon még elindulhatunk, szélviharral, jégveréssel szemben.